A meditáció fogalma, lényege

A meditáció a semmittevés állapota. Tulajdonképpen nem teszünk semmit, ezért nem is gondolkodunk, visszavonulunk a cselekvés területéről. Nem akarjuk befolyásolni a világot, nem akarunk aktív részesei lenni a világnak. Pusztán éberen őrködünk, hogy az én érzéseink ne csapongjak el máshová. Azt is mondhatnánk, hogy semmit sem teszünk, de azt nagyon és éberen. A semmittevés állapotát teljes koncentrációval igyekszünk megőrizni. A meditálós ember EEG-je a legmélyebb alvás és a legerősebb koncentráció jeleit mutatja, ezért a meditáció nem egy álmodozás, vagy andalgás valahol az ébrenlét és az alvás határán. A meditáció egy nagyon erőss koncentráció, amely a gondolatok mögött éli meg a valóságát. A meditáció jóllehet semmittevésnek tűnhet, de mégis egy nehéz munka, tulajdonképpen egy eszköz. Tehát valamiért meditálunk, amit szeretnénk megkapni, vagy valamivé válni. A meditáció elvisz minket a célhoz. Tulajdonképpen valamiért meditálunk, de nem várhatunk el semmit, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a meditáció egy elvárás mentességet hordoz magában. A meditációnak vannak bizonyos törvényei és nem az értelem tervei szerint dolgozik. A meditációban a belső lényünk szabja meg, hogy mit és mikor ad, ezért a meditáció bizonyos fokig az elfogadás gyakorlása és átélése. A meditáció végül is elvezet egy általunk kiszabott célhoz, de nem direkt módon. A meditációban minden a maga idejében történik és ezért tökéletesen a helyükre találnak a dolgok, amely ismét egy paradox helyzetet teremt. Tulajdonképpen amiért meditálunk, azt nem várhatjuk el a meditációtól, sőt alapjaiban semmit sem várhatunk el. A meditációba helyezett elvárás elronthatja a játékunkat, így, vagy egyáltalán nem történik meg amit szeretnénk, vagy késve történik meg az aminek történni kell. Ez tulajdonképpen egy megmagyarázhatatlan „valami”, ami a célunkhoz vezet, de nem biztos, hogy a mi elképzeléseink szerint. A meditáció nem egy általunk ésszerűnek nevezett, értelmem alapuló dolog, hanem pont az értelemtől teljesen elválasztott folyamat, de értelem nélkül viszont nem lehet meditálni. Az értelemnek nem szabad dominálni a meditációban, azért hogy lényünk értelmén túli területére juthassunk. Vagyis értelmileg el kell fogadnunk a meditációt, majd meg is kell csinálnunk. A probléma abból adódik, hogy az értelem nagyon is tisztában van azzal, hogy a meditáció során ennek az „uralomnak” a teljes elvesztése történik, ezért minden „eszközzel”, „józan ésszel” megpróbál ennek ellenállni. Ezért nagyon erős koncentrációt kíván és ezért tűnik a látszat ellenére is nehéz fizikai munkának. Több dolog miatt is meditálhatunk. Azért, hogy lelkileg erősebbek legyünk, vagy a beteljesülés teljes állapotát átélhessük. Esetleg azért, mert a külső világ nem képes teljesen boldoggá tenni, vagy egyszerűen csak a belső csend átélése szerez örömöt. Azért is meditálhatunk, hogy az életünk mélyebb értelmét láthassuk. De egyszerűen azért meditálunk, mert nem élhetünk nélküle.