Koronacsakra
Szín: ibolyakék, de fehér és aranyszínű is lehet.
Szimbóluma: ezerszirmú lótuszvirág.
Alapelv: a tiszta lét.
Hozzárendelt testrész: a nagyagy.
Hozzárendelt mirigy: tobozmirigy (epiphizis).
A tobozmirigy funkciója nem egyértelműen tisztázott tudományosan. A legvalószínűbb, hogy az egész szervezetre hatással van. Ha ez a mirigy hibásan működik, idő előtti nemi érettség alakulhat ki.
Asztrológiai hozzárendelések:
Bak/Szaturnusz: belső látás, a fontos dolgokra való koncentrálás, az anyag isteni fénnyel való átitatása.
Halak/Neptunusz: a korlátok feloldása, odaadás, eggyé válás.
A koponya tetején található. Enegia színe lila és ragyogó fehér.
Kifelé a tobozmirigyben nyilvánul meg. Irányítja a jobb szemet, az agyunk felső részét és a központi idegrendszert.
Képzeld el egy ragyogó csillag fehér fényét az éjszakában. Ilyen színű fénysugár tör elő a fejed búbján. Kevergesd ezt a színt, az óramutató járásával ellentétesen, mintha csak egy csészében kevergetnél valamit. Keverd egyre gyorsabban és gyorsabban, míg csak egy narancssárga energia-vortexet nem kapsz. így van nyitva ez a csakrád. Hogy feltölthesd energiával, képzed el, hogy fehér fényt vonsz bele, miközben belégzel. Kilégzés közben is forogjon az a vortex, de ne abból lélegezz ki!
Néhány lélegzetvétel után érezned kell, hogy melegszik a terület. Amikor már nagyon meleg, és érzed, hogy a meleg szétáramlik a testedben a csakra-pontból kiindulva,akkor van újratöltve a csakrád. Ugyanakkor kapsz egy mentális jelet is. Lehet, hogy az összpontosításod nem engedi, hogy a csakra-pontot ellenkező irányba, az óramutató járásának megfelelően forgasd. Ilyenkor folytasd tovább a légzést a csakra-pontba, amíg nem érzel meleget, vagy nem érzed, hogy az összpontosításod mégiscsak enged. Képzeld el, hogy a pörgő vortex fokozatosan lelassul, mint a folyadék a csészében, ha már nem kevered. Lásd magad előtt, ahogy megáll egészen, aztán elhalványul. Így most zárva van a csakra-pontod, az erre a pontra irányuló meditáció is kész.
Korona csakra
1. Hiányzik belőlem az életöröm és életenergia, sokszor érzem magam szellemileg kimerültnek
2. Depresszív hangulatom van, nehezen tudok döntéseket hozni
3. Szeretnék jobban kapcsolatba kerülni az Univerzummal, és megnyílni a spiritualitásnak
4. Gyakran fáj a fejem, krónikus betegségben, rákban, parkinson-kórban, alzheimer-kórban depresszióban szenvedek, epilepsziás rohamaim vannak, gyenge az ellenálló képességem
5. Úgy gondolom, hogy a halállal mindennek vége van
6. Nehezemre esik lecsendesedni és meditálni
A korona csakra az egység és a bölcsesség központja. Megfelelő működésekor tisztában vagyunk önmagunkkal, tudjuk kik vagyunk, és miért jöttünk. A felsőbb akaratba való hit beépül mindennapjainkba.Egyben megtanuljuk alázattal szemlélni sikereinket, tudván, hogy azok elérésében számtalan segítőnk volt. Harmóniában vagyunk környezetünkkel.
Feladata és működése
A korona csakra az emberben a legfelsőbb rendű tökéletesség székhelye. A hagyományos írásokban a fej felett lebegve ábrázolják. A szivárvány minden színében megjelenhet, de az uralkodó színe mégis az ibolyakék. A külső csakralevelek kilencszázhatvan sziromból állnak. Belül két virág található tizenkét szirommal, amelyek fehér, aranyfénnyel átitatott színben ragyognak. Mint ahogy a színskála minden színe a fehérben egyesül, úgy egyesülnek az alsóbb csakrák energiái a legfelső csakrában. A korona csakra jelenti az összes csakra energiáinak forrását és kiindulópontját. A hetedik csakrán keresztül állunk összeköttetésben a tulajdonság nélküli és alakot nem öltött isteni lénnyel, ugyanakkor ez a csakra láthatatlanul magában hordozza az összes létező formát és tulajdonságot.
Ez a hely az igazi otthonunk. Innen indul nagy utazásunk az életbe, és fejlődésünk végén ugyanerre a helyre érkezünk vissza. Itt élünk, és itt éljük meg önmagunkban Istent, itt egyesülünk az isteni eredettel, amelytől származunk. Saját energiamezőnk beleolvad az univerzális energiamezőbe. A fejtető csakrán át sikerül tökéletesen megértenünk azt, amit korábban értelmileg, majd később intuitív módon fogtunk fel. A korona-csakra segítségével szerzett ismeretek szintje jóval meghaladja a "harmadik szem" által szerzett ismeretek szintjét, mivel az érzékelés tárgyától már nem vagyunk elszakítva. A teremtés különböző megnyilvánulási formáit éljük át, amelyek közé például a testünk is tartozik, mint az isteni tudat alkotása, amely isteni tudattal egyek vagyunk.
A legfelsőbb rendű csakránk tökéletesítését nagymértékben segíti az ibolyakék szín, amely a meditáció és az odaadás színe. Amíg a hat alsó csakra aktivizálásában mi is aktívan közreműködhettünk, a hetedik csakra esetében csak megnyílhatunk és az energiák szállítóivá válhatunk. A hetedik csakra kiteljesedésével a többi csakrában az utolsó gátak is feloldódnak és energiáik a legmagasabb frekvenciákon sugároznak. Minden egyes csakra az isteni lét egy meghatározott síkját tükrözi vissza és ezáltal a rendelkezésére álló legmagasabb erőt juttatja kifejezésre. A korona csakra akkor végezte be tökéletesen feladatát, amikor a kozmikus energiákat magához vette. Ezek után már csak kifelé sugározza azokat. A "virágkehely" kikerekedik és a fej körül tiszta fényből álló koronát alkot.
A harmonikus működése
A hetedik csakrában valójában soha nem jönnek létre zárlatok. Ez a csakra csak fejlett, vagy kevésbé fejlett lehet. Amikor a korona csakra kezd megnyílni, egyre gyakrabban élünk meg olyan pillanatokat, amikor megszűnni érezzük a szakadékot belső lényünk és a külvilág között. Tudatunk tökéletesen lenyugszik és megnyílik, s ebben a nyugalomban és csendben saját életünket mint örök érvényű tiszta létet éljük meg, amelyben a dolgok összességükben léteznek.
A korona csakra folyamatos fejlődésével ezek a pillanatok szaporodnak majd, egyre világosabbá válnak számunkra, s végül állandó valóságként éljük meg azokat. Ha eljutottunk a fejlettség megfelelő szintjére, ez a végső megvilágosodás hirtelen, egyik percről a másikra is megtörténhet, és ezután a fejlődés folyamata már nem indulhat el visszafelé. Úgy érezzük, mintha hosszú álomból ébredtünk volna fel, és csak most kezdünk igazából a valóságban élni. Az idevezető úton egy látszólag üres csatornává változunk, de benne mindenütt az isteni lét áramlott. Végre felfogtuk, hogy egyedül csak a mi létünk az egyetlen állandó valóság. Személyes énünk egyetemes "Énné" alakult át. Cselekedeteinkben az alkotás vágya vezérel bennünket s a belőlünk áradó fény megnyitja az isteni jelenlétet érzékelő többi lény szívét is.
Ha szeretnénk megtudni valamit, elég, ha figyelmünket arra az egy dologra irányítjuk, mivel minden a bennünk rejlő, velünk eggyé váló isteni lényben létezik. Minden, amit korábban valósnak tartottunk, puszta illúzióvá foszlik. Ilyenkor éljük a nagy üresség érzését, jóllehet ez az üresség egyben a nagy teljességgel azonos, mivel a maga tiszta esszenciájában ez az élet, és az életnek az isteni esszenciája maga a tökéletes boldogság. Életünknek azokban az éveiben, amikor az életciklusok váltakozása során leginkább nyitottak vagyunk a korona csakra energiáinak befogadására, a legtöbb esélyünk van arra, hogy az addigi fejlődésünk keretei között az ismeretek és a tökéletesség legmélyebb formáit fogadjuk magunkba, ami eddig elképzelhetetlennek tűnt a számunkra. Meditáció segítségével és azzal, hogy teljesen átengedjük magunkat Istennek, képesek vagyunk belelátni az isteni eredetbe és megérezni az egység élményét. Használjuk ki ezt a lehetőséget és merüljünk el jobban belső világunkban, mint eddig.
Hatásai
Az előző fejezetekből megtudtuk, hogy az első hat csakra nyitottsága és harmonikus működése az ismeretek, a tapasztalatok és a képességek teljességéhez vezet. Ennek ellenére, ha a hetedik csakránk nem teljesen nyitott, úgy érezzük, hogy el vagyunk szakítva a tökéletes léttől, s emiatt nem szabadulhatunk meg teljesen a félelmeinktől. A félelmek hatására a csakrák egyes részeiben megmaradnak a zárlatok. A csakrák nem képesek teljes mértékben kihasználni lehetőségeiket, az egyes energiák pedig nem áramlanak összhangban az alkotni vágyás érzésével, s így nem alakul ki közöttük tökéletes harmónia.
Ha azokban az években, amikor a koronacsakra legjobban fejlődik (lásd életciklusok), nem nyílunk meg a spirituális igazságok előtt, könnyen megszületik bennünk a bizonytalanság és a céltalanság érzése. Ezt figyelmeztető jelzésként kell felfognunk és még inkább a belső világunk felé kell fordulnunk. Valószínű, hogy értelmetlennek érezzük eddigi életünket, és a haláltól való félelem is fontos részévé válhat az érzelemvilágunknak. Ezeket az érzéseket megpróbáljuk elfojtani, s ezért rendkívül aktívvá válunk, újabb és újabb kötelezettségeket vállalunk el, csak hogy nélkülözhetetlenségünket bizonyítsuk. Gyakran előfordul, hogy ebben a stádiumban az emberek megbetegednek, és pihenésre van szükségük. Ha nem vesszük figyelembe az intő jeleket, további életünkben fennakadunk a külsőségeken és a saját énünk korlátain.
Forrás: https://www.csakra.lapok.eu