Teremtés és sors

„A betegség nem kegyetlenség, nem is büntetés, hanem egyfajta korrekció. A lé­lek eszköze, amellyel rámutat hibáinkra, hogy visszatartson a nagyobb tévedések elkövetésétől, megakadályozza, hogy további kárt okozzunk, és visszavezessen az igazság és fény útjára, amelyről soha nem kellett volna letérnünk."

 

Amilyen radikálisnak tűnnek ezek a gondolatok némelyeknek még ma is, éppolyan következetesek, ha megértjük és elfogadjuk a feltevéseket, ame­lyekből Bach - a vele szellemi rokonságban álló Hippokratészhesz és Para­celsushoz hasonlóan - kiindult.

 

- Az emberi lét és az ember ezen a Földön egy nagyobb teremtéseszme ré­sze. Egy nagy, mindent átfogó egységben élünk, egy magasabb rendű koz­mikus energiatérben, mint egy sejt az emberi testben.

 

- Az ember kétfélesége, páratlan egyénisége és individuális tulajdonságai folytán egyszersmind létfontosságú része a felsőbb egységnek, a nagyobb egésznek.

 

- Minthogy a teremtés egység, mindegyikünk mindennel kapcsolatban áll, mégpedig egy közös, felsőbb, hatalmas energia által, ami nevezhető „te­remtőerőnek", „univerzális életelvnek", „kozmikus elvnek", „szeretetnek" vagy egészen egyszerűen „Istennek".

 

- Minden egyes ember fejlődése, mint minden ebben az univerzumban - az ablakok jégvirágaitól kezdve egészen a bolygórendszerek keletkezéséig és megsemmisüléséig-, belső törvényszerűség szerint megy végbe, miközben a makrokozmosz törvényei a megjelenési formák összes síkján ismétlődnek. Ebben a rendben minden embernek megvan a maga helye vagy sze­repe, sajátos potenciálokkal, megvan az élettetve, a rendeltetése, vagy hogy nevezni akarjuk.

 

- Minden ember - a nagyobb teremtéseszme részeként - halhatatlan lélek-kel rendelkezik, ami valódi énje, mélymaga, az, ami tulajdonképpen ő. Emellett mindenki halandó személyiség: ez az énje, amit a Földön megtestesít.

 

- A lélekkel szoros kapcsolatban áll a felsőbb én - vagy a belső irányítás -, ő a közvetítő a lélek és a személyiség között.

 

- A lélek ismeri az ember mindenkori életfeladatát, és arra törekszik, hogy az életfeladatot a hús-vér személyiség által és a konkrét realitásba átültesse.

 

- Ez az életfeladat a személyiség számára eleinte nem tudatos.