Emberi mivoltok
Elfogadása éppolyan fontos, mint lelketek épülése.
Ha testben nem törekedtek egyensúlyra és elfogadásra, lelketek sem lesz harmóniában.
Ne ítéljetek testetek, emberi mivoltotok felett sem.
Most ugyanúgy részetek az, mint nékünk fényszubsztanciánk. Nélküle mi sem lennénk teljesek. Ez most lelketek és szellemetek anyagi kivetülése, belőletek van! Ápold, szeresd, vigyázz rá, tisztelettel bánj vele, csakúgy, mint lelkeddel! Szellemed őket egésznek tekinti, s együtt fejlődnek igazán. Ha lelked ápolod, de emberi mivoltod, érzéseid, kinyilatkoztatásaid, gondolataid nem fogadod el, s érted meg, az visszatartó erő fejlődésed útján. Tested, lelked temploma. Hiába ragyog belül, ha omladozó külseje emberként riaszt. Mert mint emberek, először azt látjátok, a külsőt, s a belsőt is hajlamosak vagytok ekképp ítélni. Ha figyelmeteket ráfordítanátok e kettősség másik felére is, teljesebb képet kapnátok. Szánjátok rá figyelmeteket a teljes megismerésre! E téves képet megelőzhetitek, ha testetek éppúgy szeretitek, s törődve vele azt is ápoljátok. Így hírnöke lesz lelketeknek, s a templom kívülről is ragyogni fog. Mutatja híven belső ragyogásotokat, külső kisugárzásotok által. Ne a cicomára gondoljatok, vagy a puccos öltözékekre. Tiszta, harmonikus, sugárzó testre. Akkor a legegyszerűbb ruha is igazodik hozzátok. Érzéseiteket, gondolataitokat, ugyanígy tekintsétek valós részeteknek, tanulásotok segítőinek. Nem rosszak, vagy eldobandók. Ha figyelitek, s megértitek őket, ugyanúgy dolgozhattok rajtuk, mint lelketek fejlesztésén, spirituális utatokon. Felismerhetitek, mikor nyilvánulnak meg megszokásból, társadalmi beidegződésetek, tanult sémák eredményeiként. Ekkor megérthetitek és átformálhatjátok őket. Feloldhatók lesznek ezek a kötöttségek. S kis odafigyeléssel, gyakorlással ezek átalakíthatók, szívből jövő, igaz érzésekké, gondolatokká. Akkor ez válik természetessé, ez lesz reagálásotok útja, s belőletek az Isteni megnyilvánulás szól! Törekedjetek ennek az útnak a megismerésére és éljetek Benne. Így váltok teljessé Istenben: test - lélek - szellem.
Miért nem fogadják el az emberek a felajánlott segítséget(kegyelmet, áldást)? Talán nem kész rá a lelkük?
A lélek mindig kész! A tudat az, mi ellenáll. Míg kavarognak benne az érzések, nincs helye másnak. A tudatot meg kell tisztítani! Ki kell söpörni, míg csak az isteni tudatosság marad. Ahogy tisztítod s hely szabadul fel, máris be tudod oda fogadni az áldást, kegyelmet, isteni tudati energiákat. Ezért fontos, hogy folyamatosan takaríts;. Mindig szabadítsd fel a helyet tudatodban, hogy a teljesség töltse azt be. Ha az egész tudatod már az isteni teljesség fogja át, az Egységbe lépés megadatik számodra. Amíg kétségek, félelmek állnak ellen ezen isteni tudatenergiák befogadásának, addig a kegyelem, áldás sem lesz értelmezhető. Így ismeretlen "fogalomként" kezeli az emberi tudat. S mit nem ismer, ellenáll annak. A szív megnyitása segíti a tudat falainak ledőlését. A szív szeretete átitatja, s megvilágítja a tudatot. Ez a kulcs! A szívben van! Minden szívben. Az igaz tudat a szíven keresztül működik. Az köti össze a kollektív tudattal, s így vevő és adó lesz egyszerre. Kiben az isteni tudat már teret nyert, s jelen van, az megérti és elfogadja a segítséget, áldást, kegyelmet. S ha még többet enged magába, már kéri is azt. A teljes tudatosság az, mikor ezzel eggyé is válik, s nem kell kérnie vagy elfogadnia, mert Benne létezik, része az s ő része annak. Teljes - Bonthatatlan - Egy. Minden lélek isteni feladata ez. A tudat az, mit fel kell emelni arra a szintre, hogy ezt megértse, s céljává tegye. Magába fogadja. Magasztos cél, s becsülni, tisztelni való. De mindig van segítség. Éljetek vele! Kérjétek, fogadjátok be. Sugározzátok szét, s segítsetek ti is.
Mi olyan nehéz az elfogadásban?
A nehézség az ellenállás, az elkülönülés. Úgy érzitek különállók, talán különbek is vagytok. Nem az egységben gondolkodtok. Igaz ugyan, hogy mint megtestesült lények egyediek vagytok, de ez az egyediség az Egy-ből származik, ahol nincs különbség, minden ugyan az. Az elfogadásban ez nektek a nehéz. Az a megértés, hogy minden egyedi ugyanaz. Utánozhatatlanul egyforma. Ha elfogadjátok az Egy megismételhetetlen sokszínűségét, s számtalan megjelenési formáját, melynek ti is részei vagytok, akkor költözik szívetekbe az elfogadás. Az ember egyediségén át, s abból tanulva, a sokszínűség világában halad a teljességbe, hol nincs elkülönültség. Mi szívvel látunk s megértjük, hogy minden ennek az Egy-nek az egyedi kifejeződése, s hogy a sokszínűség és különbözőség ugyan abból indul ki, s ugyan abba tér vissza. Belé, Istenbe. Mi így látunk. Mindent isteni megtestesülésében és kivetülésében. Szeretetben! Mi elfogadjuk Isten akaratát, s ennek alárendelve minden elfogadunk, mi Belőle származik. Mi is. Tudjuk, értjük, elfogadjuk. Ha ti is magatokra vonatkoztatva így elfogadnátok ezt, mi valójában maga Atyátok akarata, nem lenne ítélkezés köztetek. Ha egyéni akaratotokat feladva, az Egység szolgálatába állítanátok, megszűnne nemelfogadónak lenni, hiszen az Egy mindent elfogad, mert az Ő maga. Nem ellenkeznétek akkor saját akaratotokkal, mi maga az Egy. Először magatokban próbáljátok, s ne ellenkezzetek magatokkal! Mikor egy érzést követtek, ne magyarázzátok meg "ész érvekkel" miért nem jó az a döntés. Ne ellenkezzetek önmagatokkal! Ne osszátok meg magatokat. Legyetek teljesek kicsiben, hogy nagyban is azok lehessetek. Döntéseiteket, akármik is azok, fogadjátok el. Mert ti így vagytok teljesek. Testben és lélekben egészek. Minden pillanatban tökéletesek. Mindig az a tökéletes amiben vagytok. Az a pillanat. Mire megítéled, már nem abban vagy! Hogyan is mondhatnál hát róla véleményt? Arról, mi elmúlt? Ezért a tökéletes pillanat az, mit el kell fogadni, s magatokévá tenni. Ha így gondoltok az elfogadásra, át tudjátok értékelni, mit eddig hittetek, vagy hinni véltetek.