Belső Gyermek Kártya
Utazás a tündérmesék, a mítoszok és a természet világába
A tarot egyetemes archetípusai, ősmintái, mint például a bolond, a mágus, a papnő és a király - a világon minden nép mitológiájában megtalálhatók. Ugyanakkor, hasonlóan a kultúra minden más hiteles termékéhez, minden egyes tarot kártyát is úgy terveznek és értelmeznek, hogy az tükrözze az azt megalkotó művész vagy filozófus esztétikai elveit és meggyőződését. Azért "működhet" valakinek, mert rezonál a kártyában rejlő műalkotásra és filozófiára. A művészetnek és a filozófiának ez a házassága különbözteti meg a tarot-t a többi ezoterikus vagy úgynevezett "okkult" rendszertől. Éppen úgy, mint a művészet és a filozófia, a tarot egy bizonyos rendszere az emberiség történelmének egy-egy korszakát tükrözi vissza.
Mi nem annyira emberek vagyunk, akiknek spirituális tapasztalásaik vannak, mint inkább spirituális lények, akik megélik az emberi létet. A tarot pedig egy olyan nyelv, amelyik a lélek szellemi útjának ad kifejeződést a kifejezetten emberi lét birodalmában. A tarot mélyén rejlő "igazi" ezoterikus funkció nem a jóslásban rejlik, hanem abban a rejtélyes és páratlan képességében, amellyel feltérképezi azt az életet, amelyet éppen akkor élünk. Ily módon a tarot olyan, mint egy tükrökkel körülvett csarnok, amelyben visszatükröződnek életeink különböző időszakai.
Varázslónő. Sárkányok és várak. Tündér-királykisasszony. gonosz boszorkány. A Nagy Gonosz Farkas. Nem is tudunk gyermekkort mesék és sokdimenziós szereplőik nélkül elképzelni, azok nélkül a szereplők nélkül, akik hőseinkként, hősnőinkként, rémálmaink és álmaink alakjaiként kelnek életre. Ezek a figurák vezetnek el bennünket oda, hogy felfedezzük a saját lelkünkben rejlő kincseket.
Amikor kisgyerekek vagyunk, akkor a képzelet tölti ki az egész életünket. Manókkal és gnómokkal, törpékkel és harcosokkal, angyalokkal és szörnyetegekkel ismerkedünk meg. Megtanuljuk, hogy a hittől ragyog a lélek, hogy a tisztaság a legnagyobb örömünk, hogy a szenvedés és az önfeláldozás csiszolatlan gyémántjai annak a kincsnek, amelyre még várnunk kell. Az újra és újra elmondott tündérmesék szívünk legmélyét gazdagítják, ahol a reményeink és az eszményeink születnek. Nincs több olyan irodalmi mű, amelyik akkora hatással lenne ránk, mint a tündérmese.
A folklór hagyományosan szájhagyomány útján terjedt, mester mondta a tanítványnak, és ily módon világosodott meg a köznép. Ebben az értelemben a mesemondó, a szülő, a tanár vagy bárki, aki mesét mond, misztikussá válik. A mítosz által való tanulás olyan, mint a magvetés, amely gyümölcsözően megalapozza a belső erőnket, biztonságunkat és önmagunk megvalósítását. Egy mítosz belső átélése elősegíti a fejlődés négy szakaszát, a fizikait, az érzelmit, az értelmit és a szellemit.
A gyermekkor meséi eszközül szolgálnak, amelyen keresztül felfedezzük és tiszteljük a varázslót. Milyen is az, amikor el vagyunk "varázsolva"? Miért van az, hogy a tündér-mítoszokban rabul ejtő, borzalmas tragédiákon vergődünk keresztül, és egy szempillantás alatt kővé, állattá, boszorkánnyá vagy békává változunk? Ezen átformáló események során elveszítjük a kapcsolatot a mindennapi valósággal, és egy bizonyos értelemben az emlékezetünket is annak érdekében, hogy újjászülethessünk. amikor a varázslat megtörik, akkor nagyobb, személyes mítosz születik meg.
A hajdani korok történeteiben megoldások rejlenek. A történetek sohasem akarnak felelettel szolgálni, ítélkezni, megbüntetni vagy leértékelni azt a valóságot, hogy miközben halandók vagyunk, aközben nagyon is hasonlítunk a gyermekkori mesékben megismert nagyszerű tündérekre, angyalokra és varázslókra. A gyermekmondókák, találós kérdések és versek korai, bennünk hagyott lenyomatai lépcsőfokok, amelyeken eljuthatunk az érettségig és a képzelőerőig.
A gyermek elméje tele van kreatív képekkel. Ezek a képek próbára teszik a lelket, feltárják a fény és az árnyék hatalmát, és felszabadítják azt a törekvésünket, hogy megértsük a vágyat, a szeretetet és konfliktust. A mese archetípusainak mély érzékeléséből tudatalatti erők ébrednek fel, amelyek majd idővel meggyógyítják a szellemet. Az élet feladványait és bonyodalmait nem a szavak oldják meg, hanem az előrelátás, a tiszta látomás és a tapasztalás. ez a belső tudás megújítja a lélek életét. Mi mindannyian fiatalosabbnak és élettelibbnek érezzük magunkat, miközben kiteljesedik képzeletünk világa. Mivel az embereknek az életbe a gyermekkor kapuján kell belépniük, ezért mindig lesznek tündérmesék. Termékeny találkozási pontként szolgálnak az egyszerű és fiatal elme, illetve a hosszú kort megélt bölcsesség számára.
A mi kultúránkban elveszett a kapcsolat a hajdani korok mesemondóival. Habár sok gyermek hallgat mesét és érti meg annak alapüzenetét, ritka az a gyermek, aki valóban varázslatos, életét kiteljesítő tudatváltozáson megy át akkor, amikor egy történetet hallgat. A közelmúltban kialakult és napjainkban egyre inkább előtérbe került belső gyermek "munka" a bennünk rejtőző sebzett gyermeket próbálja meggyógyítani és kötelékeiből kioldozni azáltal, hogy visszavezeti az egyéneket egyfajta gyermeki állapotba, amelyből kiindulva - legyen az örömteli vagy szomorú - az élet újfajta elfogadása és a beavatás elkerülhetetlen. A folyamatban az egyes ember megteszi útját visszafelé a sebzett múltba, s végezetül a fénybe vezető utat is megleli. Ami a leginkább ösztönző mindebben az az a felismerés, hogy a belső gyógyulás az emberiség közös sebére is hatással van. Egyéni munkánkon keresztül vezetjük a tömegeket előre, nem szavak által, hanem a sejtjeinkben rejlő lendület révén - amelynek segítségével végrehajthatjuk a kvantum ugrást az Univerzum szolgálatába.
Forrás: www.dudus.hu