Arthur tarot
Évszázadok óta minden korszakban inspirálta és foglalkoztatta az embereket Arthur király legendája. Másfél évezred múltán a monda még mindig termékeny témát jelent az írók, a költők és a művészek számára, a történészeknek pedig összetett és lebilincselő rejtély marad.
Az Arthur tarot lényegében követi a hagyományt, csakhogy hátteréül az Arthur-mondakör szolgál. A mítosz képes arra, hogy érthetővé tegye az élet egyetemes mintáit. Amiképp a tarot, úgy a mítosz is szimbólumok és archetípusok által szól hozzánk, s lehetővé teszi, hogy - ha csak futólag is - pillantást vessünk azokra az erőkre, melyek az életet alakítják. A mítosz és a tarot egyaránt az élettapasztalat és a természet erejének teremtő kifejeződése - alapjában véve egy fejlődési dráma kivetülése a külvilágba. A mitológia keretet ad az élet tapasztalatainak, s az arthuri dráma megfelelő környezetet nyújt a tarot lapjainak. Az arthuri történetek még mélyebbé teszik a lapok hagyományos értelmét.
A tarot a jóslás igen ősi, kiforrott rendszere. A misztikus erők bölcsessége és szépsége már évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját. A tarot számos alapvető és ősi tanítás megtestesítője, jelentősége messze meghaladja a tisztánlátást is.
A tarot 78 lapját két csoportra osztják. Az első 22 lapot tromflapoknak vagy Nagy Arkánumnak nevezik (az "Arkana" szó azt jelenti: titok).
A Nagy Arkánum a Bolonddal kezdődik, melynek száma a nulla, s a 21-es számú Univerzummal (vagy Világgal) ér véget. A tromflapok szimbolikája igen gazdag, tekinthetjük őket a magasabb tudás "ajtónállóinak" is. A maradék 56 lapot, a Kis Arkánumot négy színre oszthatjuk, melyek egyenként 14 lapot tartalmaznak, ásztól a tízesig, valamint a négy-négy udvari lapot. A Kis Arkánum lapjai nem olyan összetettek, mint a Nagy Arkánuméi; szerepük az, hogy segítsenek megérteni a tarot üzenetét.
A tarot szavak nélküli párbeszédbe kezd velünk. a szimbólumok nyelvét használja, s bizonyos képei jobban megszólítják az embert, mint a többi. Ugyanez mondható el az állításairól is - minden azon múlik, hogy az adott időpontban mi az, ami igazán fontos a számunkra. Ha megbízunk a kártyában, minden egyes lapja mélyebb személyes jelentéssel bír majd számunkra. A képek olyan egyetemes archetípusokat és mitológiai témákat testesítenek meg, melyek tudattalanunk síkján valamennyiünkben egyformák. A kehely képe például mindenhol a beteljesülést és a táplálást jelenti. Ez az ősi szimbólumnyelv feltehetőleg ingerlően hat a tudattalanra, s felébreszti a kártyát olvasó ember intuícióját. vannak olyan archaikus szimbólumok, melyeket nem könnyű értelmezni, mégis megérintenek bennünket. Egyes ősi szimbólumokkal ugyan elveszítettük a közvetlen kapcsolatot, mégis ösztönösen vonzódunk hozzájuk, s intuitíven meg tudjuk ragadni lényegüket. A piramisok vagy a Stonehenge megalitkörének hatalmas szimbolikáját sem egészen tudjuk már felfogni, ennek ellenére még mindig sok embert vonzanak és inspirálnak. Hogyan lehetséges az, hogy az ilyen szimbólumokat szerte a világon oly nagyra becsülik és olykor meg is értik? Talán azon múlik mindez, hogy amint azt néhány filozófus feltételezi, valóban mindannyiunkat összeköt egymással az anima mundi, a világ lelke. Ez az elképzelés közeli rokonságban áll a nagy pszichológus, C.G. Jung kollektív tudattalanjával. Az anima mundi ezek szerint magában foglalja az egykori, a mai és az eljövendő élőlények valamennyi közös tudását. Így az is elképzelhető, hogy aki komolyan foglalkozik a kártyával, az tudattalanja segítségével kapcsolatba lép ezzel a világlélekkel.
Senkinek sem kell hinnie a tarot jövendőmondó képességében ahhoz, hogy örömét lelje a kártyában, sőt, természetfeletti képességekre sincs szükség a kártya olvasásához. Természetesen mélyebbre hatolhat az, aki hagyja, hogy az intuíciója vezesse. Gyakorlással és türelemmel mindenki megtanulhatja, hogyan kell olvasni a kártyákat, s közben kifejlesztheti természetfeletti képességeit. A tarot olyan, mint egy hangszer, melyen mindenki játszhat, aki valóban szeretne, s elég szorgalmas ahhoz, hogy jó muzsikus váljék belőle.
Forrás: www.dudus.hu